Az önző(k) himnusza
- Anser
- 2019. okt. 30.
- 1 perc olvasás
Szeretem az ízed…
Szeretem, ahogy közeledsz…
Szeretem, ahogy gondolsz rám…
Szeretem, ahogy kívánnál szeretni.
Szeretem, ahogy érintesz…
Szeretem, ahogy tervezed, gondolod: Rendben lesz!
Szeretem, ahogy adsz nekem…
Szeretem, ahogy a testünk eggyé válik.
Szeretem, ahogy hiányom jelzed…
Szeretem, ahogy vágyakozva tekintesz…
Szeretem, ahogy az utcán zavarodottan karolsz belém…
Szeretem, mikor ideges vagy, hogy órákig, miért nem válaszolok.
Szeretem, ahogy próbálkozol…
Szeretem, ahogy éjszaka forgolódsz…
Szeretem, amikor tudom: hazudsz…
Szeretem, ahogy erőlködsz, hiszel!
Szeretem, hogy nem akarod elhinni…
Szeretem, mikor a tükörnek se hiszel…
Szeretem, hogy nem érted, mikor sugallom...
Nem! Nem! Nem!
Megkaptam mindent…
Minden apró, kis rezdülésed…
Megízleltem tested legédesebb részeit…
Megismertem lelked legtitkosabb zugait…
Meghallgattam a teljes, igaz történeted…
Megtudtam rólad, belőled mindent…
Mikor a szemedbe nézek, tudom, ismerlek…
Megvagy!
Érzem, elveszetten üres vagy…
Szétáramolva testedben, lelkedben, szívedben…
Melyért, annyira küszködve vágytál…
Hogy szinte elégetted önmagad.
Egy pillanat alatt…
Erőt veszek…
És minden fájdalomra tekintet nélkül…
Kitépem mindenestül magam igaz lényedből.
Pár pillanatig, még érzem parázsod…
De nem ejt sebet, se kívül, se belül…
Pár szabad lépés után, már nem is érezlek, csak a levegőt…
Pár új szempár után, már…
Pár új szempár után, már…
Pár új szempár után, már…
Szeretem az ízed…
Szeretem, ahogy közeledsz…
Szeretem, ahogy gondolsz rám…
Szeretem, ahogy kívánnál szeretni…
forrás: https://fineartamerica.com/featured/to-be-a-woman-stefan-kuhn.html?product=poster
Comments