Quattro dialogo

Éltemre hívtál, így is lettem. Nem miattad, nem is érted… Csak tőle engedve! Kérted tegyem: szóban és tettben. Igyekeztem. De láttam, látom értelmetlen… Csak mentem… Mentem mihaszna célokért… Persze kezdetben játéknak hittem… De már nem is beszélek… Nincs, nincs kivel… Néha hazugul nevetek Véled… De nem… Nem megy… Nem Miatta!! Már nem! Hanem, mert… Üres, néma minden. Nem, nem vagyok éhes… Nem kérek, nem alszom… Csak itt vagyok… Na, gyerünk Frici!

Itt hibáztad el, Cimbi… Nem akarom, nem akartam a boldogságot: Boldogok a lelki szegények… Én tőle kaptam az életet… A hírt… Az igazit… Az igazin megélt éltet… Hát persze, hogy nem tudsz beszélni… Itt sohase volt ez sikk… Legkevésbé a vélt cél… Hogy milyen volt ez kezdettől… Réges rég: „III. levél: Julius Ceasertól Gaius Octaviusnak Apolloniában, Rómából (Kr. e. 44.)

Mióta éljük ezt a nagy római hazugságot? Amióta csak emlékszem, kétségtelenül, de lehet, hogy annál is sokkal hosszabb ideje. És milyen forrásból szívja az energiát, hogy erősebbre nőtt az igazságnál is? Öldöklést, lopást, fosztogatást láttunk, a köztársaság nevében – és azt mondtuk, szükséges ára ez a szabadságnak. Cicero mélységesen megveti a vagyonnak hódoló, züllött, római erkölcsöt – és, maga is többszörös milliomos lévén, rabszolgák százaival utazgat egyik villájából a másikba. Egy consul békéről és nyugalomról papol – és hadsereget gyűjt, hogy lemészárolja kollégáját, aki az útjába áll. A senatus a szabadságról papol – és olyan hatalommal ruház fel engem, amelyet nem kívánok, de Róma érdekében el kell fogadnom, és élnem kell vele. Hát sehol egy válasz erre a nagy hazugságra?

Meghódítottam a világot, de egyetlen része sincs biztonságban; felkínáltam a népeknek a szabadságot, de úgy menekül előle, mint valami ragályos kór elől; megvetem azokat, akikben bízhatom, és azokat szeretem leginkább, akik a leghamarabb árulnának el. És nem tudom, merre tartunk, noha egy népet vezetek végzete felé.

Hát ilyen kétségek gyötrik, kedves unokaöcsém, kit legszívesebben fiamnak neveznék, azt az embert, akiből királyt akarnak csinálni. Irigyellek Apolloniában töltött teledért; örömmel hallom, milyen szépen haladsz tanulmányaidban; és módfelett kedvemre való, hogy jól megférsz legióim tisztjeivel. De hiányoznak esti beszélgetéseink. Azzal a gondolattal vigasztalódom, hogy nyáron, a keleti hadjáratunk alatt majd fosztogatunk. Országokon söprünk végig, a földjeikből lakomázunk és megöljük, akit meg kell ölni. Csak ez a férfinak való élet. És jöjjön, aminek jönnie kell.” - részlet John Williams – Augustus című könyvéből…

És persze azóta megváltozott… Jobb… Szebb… Okosabb… És hosszabb lett MindeN… Tudom, igazad van látom.. Gondolkodunk, hogy lehetne még jobb… Gyorsabb. Fogyaszthatóbb! Mi a szart fogyasztasz? Miket teszel magadévá minden egyes kikúrt üres nappalod során? Az álszent, hazug, kincseid gyűjtögetése versenyében... És ebben kellene örömittasan, büszkén részt vennem… Hogy is tehetném? Még ha egy szikrányit is most már szeretném… Kívánnám egy kicsit is a függöny mögötti ígért létet… Ilyen névtelen kor, Ember… Soha nem taposta e földet… Miközben ordító ürességében… túlcsordultan élvez önön imádatában… Oké, persze… Na, gyere Frici! Győzz meg!

Igazad van… Van itt minden… Minden mi testnek… Íznek… Illatnak… Látványnak… Hangnak… Szagnak… Anyagnak… Mutat… Mutat? Kinéz… Érződik… Éreztetni hivatott… De mind… Mind áttetszően (mű)anyag… Tényleg ezektől kellene… Kellene egyáltalán? Megtalálnom a békét… Kurvára nem hiszem… Ostoba vagyok? Gyerek vagyok? Ezek fantazmagóriák? Élet! Gyere… Beszéljük meg… De csak csend… Csend…

Te tudtad… Te nem is kaptál és nem is remélted… Te tudtad… És érezted… Belül is… És persze, hogy fáj… Mindig is így volt… Csak… sokan reméltek és tettették élnek… Nagyooon, Nagyooon…. Te tudtad, mikor írtam Néked, hallottad a befejezést! De most nem, már nem… Csak fáj… Úgy igazin… Édesen, lassan… Olyan… Emésztően kínzón… S közben, én balga… Még várom… Várom a napfelkeltét… Hogy legalább az… De nem akaródzik… Nem bújik fel, hogy megmutatkozzon. A hajnal hideg, néma setétségébe veszek… És csak zakatol bennem a gondolat… Szüntelen… Végig, végig egyforma hangerővel… Végtelen… Szüntelen…

Ta-dam-ta-dam Ta-dam-ta-dam Ta-dam-ta-dam Ta-dam-ta-dam

Ta-dam Ta-dam Ta-dam Ta-dam

Ta Ta Ta Ta

T T TE T

… … .. .

forrás: http://profilepicturesdp.com