Beszédes sortalan

Aránylag kevésszer fordul elő velem, hogy a telefonomon kell egy számot meghallgatnom, most ez történ negyvenszer kb., míg ezt a pár bugyuta sort lejegyeztem a skicc füzetembe... Nevezetesen azért, mert a szerviz, ahova leadtam a laptopomat porig égett... Tipikus Anseres szituáció... Szóval, nem egyszerű a helyzet... Soha se akartam azt... Az igazit, igazul igen! No, vágjunk a közepébe... In medias!

Maestro, muzik!

Tudom, hogy tudod, elmúlik, [Nem! Nem hiszem! Gondolod?!] egy kicsit rossz most, de elmúlik, [Kicsit?! Bazd meg Élet!] meg a mindig más is elmúlik, [Hát persze... Soha nem akartam gründolni egy kibaszott, lecserélhető IKEA, X. Y. bútor darabért, egy 70-80nm²-es cuccért... Beteljesítőnek vélt álomért, mely lecserélhető... Könnyebben "fogyasztható", elviselhető!] és a nagyon rossz is elmúlik, [Persze! Örökké velünk maradnak. Mi is elmúlunk...] meg a nagyon jó is elmúlik. [Ahogy mindig is volt, kezdettől fogva... Csak jöttek a galambok, meg a szivárvány...] Egyszer szörnyen, egyszer jól, [Soha senki nem mondta, írta olyan, aki tapasztalta könnyű a hétköznapokban megtalálni, adni, szeretni... az igaziért! Élni...] és ez így ez így van jól. [Nem gondolnám! Pusztán igazul, jólesően próbálkozom...] Olyan jó ez a szenvedés, [Ez így van, mert megéri!] olyan felemelő az egész, [Persze, hisz Ő van!] olyan szörnyen érzem magam, [Hol van?] olyan szörnyen, szörnyen jól. [Jól látod! Mocskosul hiányzik!] Elmúlik, meggyógyít, [Soha! Megerősít? Minek, kinek?] elmúlik, meggyógyít, [Soha! Megerősít? Minek, kinek?] elmúlik, meggyógyít, [Soha! Megerősít? Minek, kinek?] elmúlik, meggyógyít. [Soha! Megerősít? Minek, kinek? Te, tényleg ezt hiszed...?]

Azt mondják "Ismétléssel nyomatékosít!" Ám legyen... Tudom, hogy tudod, elmúlik, [Nem! Nem hiszem! Gondolod?!] egy kicsit rossz most, de elmúlik, [Kicsit?! Bazd meg Élet!] meg a mindig más is elmúlik, [Hát persze... Soha nem akartam gründolni egy kibaszott, lecserélhető IKEA, X. Y. bútor darabért, egy 70-80nm²-es cuccért... Beteljesítőnek vélt álomért, mely lecserélhető... Könnyebben "fogyasztható", elviselhető!] és a nagyon rossz is elmúlik, [Persze! Örökké velünk maradnak. Mi is elmúlunk...] és a nagyon jó is elmúlik. [Ahogy mindig is volt, kezdettől fogva... Csak jöttek a galambok, meg a szivárvány...] Egyszer szörnyen, egyszer jól, [Soha senki nem mondta, írta olyan, aki tapasztalta könnyű a hétköznapokban megtalálni, adni, szeretni... az igaziért! Élni...] és ez így ez így van jól. [Nem gondolnám! Pusztán igazul, jólesően próbálkozom...] Olyan jó ez a szenvedés, [Ez így van, mert megéri!] olyan felemelő az egész. [Persze, hisz Ő van!] Olyan szörnyen érzem magam, [Hol van?] olyan szörnyen, szörnyen jól. [Jól látod! Mocskosul hiányoznak!]

És most jöjjön a muzsika, mert hanggal minden elviselhetőbb... Nem beszélve az orrfelhúzós mosolyról, mely igazi "zene"!!!