SzellemS?!

-Mi ez? -Ez egy eszpresszó. -És ön? -Én zongorázom. -És én? -Maga egy vendég.

Hmm.. de finom, príma hely. Hmm.. de finom, príma hely.

-És kérném, nem lehetne másképp... -Nem, mert ez egy eszpresszó. -És...őőő...mondja, nem lehetne.... -A pohárára gondol? -Igen! Nem lehetne elvinni innen előlem? -Nem, nem, mert ez egy eszpresszó.

Cs. T. - Presszó

Szevasz! Ne viccelj… Késtél volna? Észre se vettem… Jó lesz ez az asztal? Igen, nem rég nyitottak… Bár mondjuk ilyen korán, nappal még nem voltam itt… Na, mit iszol? Én ajánlom a Liquid cocaine-t, Duke of Budapestet, a Grey Joyt vagy a Sudant. Ja, így van, elég vicces neveik vannak… Valami könnyű lagert inkább?! Mintha Apámat hallanám. De nem muszáj ezeket innod… Amit szeretnél! Whiskyt? Van az is itt… Ok. Akkor szólok az Ádinak… Nem, nem mindegyiket ismerem név szerint… Csaj a jó fejeket… Tudod, nem bírom az egyszerűeket… Egy Duke lesz és egy Nikka, köszi! Na, mikor is találkoztunk utoljára? Tényleg baszki, hihetetlen… Hogy rohanna? Nem tudom, én ezen nem szoktam morfondírozni… Ezen nem… Meg egyébként is mit tudsz tenni ellene… Semmit… Szóval értelmetlen, céltalan lelki marcangolás… Nem lettem vidámabb, így van! Na, itt is van… Kíváncsi vagyok. Na, látom igen… Igen, ez geci jó pia, örülök, hogy ízlik. Látom a cigi nálad is konstans… Én is szeretek… És most merre élsz? Fortazelaban? Azért azt kilehet bírni… Nem is kérdezem, mennyire vagy a parttól, mert látom a színeden… Csajok? Hmm… Értem. Igazad is van… És dolgozol valamit? Teljesen megértelek. Tudom, te se vagy gyűjtögető… Ami kell, van, akkor és ott, ahol kell… Én is most már… Dettó… Ja, nem rossz, de még legalább egy órát dumáljunk, mielőtt átülsz hozzá… Látom nem változtál… Hmm… Hogy én? Ha te mondod. Ez igaz, nem hiszek már túl sok dologban, ideában… De az elején még ne beszéljünk az értelmetlen, jelentéktelen halálba rohanásunk körülményeiről… Ok?! Kérsz még egyet, mert látom lecsúszott? Helyes… Azért te egy kicsit meghíztál! Rám? Miért? Én csak megállapítottam. Én? Nekem még van söröm. Ja, nem azt… Vagyok… Még vagyok… Kell… Tudod… Harcos vagyok… Ja, látom, aranyosak… Igen, tuti első randi…. A srác lába úgy mozog, mintha sokkolnák, a csaj meg félórája kortyolja azt a deci bort… Miről beszélgethetnek? Nem akarok belegondolni, bocs! Te mire tippelsz? Ja, lehet… Az biztos, hogy nem arról, hogy melyikük, mikor fizesse be a kötelezőt. Jut eszembe, van itt egy cékla biopálinka, amit meg kell kóstolnod, jelentsen bármit is a bió kifejezés ebben az esetben! Asztaa, huhh… ez egy igazi Cohiba… Még emlékeztél erre is… Én most kicsit kínosan érzem magam, mert nem hoztam semmit neked… Köszönöm! Na, ezt nem itt fogom elszívni, ha nem veszed zokon! És tesód jól van? Ő itthon él, ugye? Tényleg? Három fiú! Az igen, hát nem irigylem őket… Három energizerbomba. Hát ebbe nem lehet beleszólni… Ha látod rajta, hogy boldog… Amíg nem történik, csinál valami nagy faszságot, addig… Meg te se akarsz a tesóddal, unokaöccséiddel rosszba lenni, mert a fogantatójuk egy barom… Így még nem hallottad? Hát… De nem hallani, hogy 15 éve külföldön élsz… Erre büszke lehetsz… És neked trónörökös? Ezt sohase tudhatod! Pedig nagyon cukik egyébként… Kutya? Tényleg? Pedig régebben nem nagyon voltál oda értük… Hát ez nagyon vicces… Ne, ne értsd félre, csak nem nagyon tudlak elképzelni téged, hogy reggel, éjjel leviszed és sétáltok… Vizsla? Hát ez nagyon kemény… És hány magyar vizsla van Fortazelaban? Ezt nem mondod… Egy?! Hát ez kurva nagy! Szegény! Akkor, Ti ketten vagytok ott, valóban… Gondolom, hogy szép! Igen, azt is tudom, hogy lehet ismerkedni mellettük… Van olyan dolog az életedben, ami nem a becserkészésről szól? Gondoltam… Persze, így is lehet élni a dolgokat… Hát ez kész… Egy vizsla… Erről lehetne írni… És milyen kint a hétköznap? Akkor, mint itt… Reggel, este tömeg, rohan… Bent gépel, telefonál, csinálva, elhitetve teszi a dolgát… Vásárol… Eszik… Vásárol… Hazamegy… Mos… Alszik… Jobb esetben, nevel… De lényegében ez. Na, látod… De néha szoktam nevetni. Miért? Jaj, ne már… nincs semmi… Tényleg. És meddig maradsz itt nálunk, mert lenne pár cimbim, akiknek szívesen bemutatnálak… Nyugi… Csak egyszerű, jó emberek. Tényleg?! Na, akkor ezt összehozzuk. Akkor még a vb-t is tudjuk együtt nézni! Ennek örülök! És mit tervezel? Igen, van változás… És mi volt a legfurább, amit tapasztaltál? Hát igen, azt elhiszem… Csütörtök estétől szinte a belvárosban nem nagyon hallani magyarul… De ezzel nekem nincs bajom… Ez az időszak is lecseng majd, nem marad ez így sokáig. Meg egyébként, én nem igazán járok arrafelé… Ez már a turistáké… Jaj, képzeld, míg el nem felejtem… Ezt elakartam mesélni… Képzeld tegnap voltam fodrásznál… Tudom, nem látszik… Szóval, a szalon ajtajára volt ragasztva két, A4-es lap. Az egyiken szöveg, a másikon, pedig egy nagy, színes kép. A következőkkel: „Kedves” Horváthné! Kérem, a szalon bejáratának az aljába ne dugjon égő csikket, mert tűzveszélyes és szándékos rongálásnak minősül. A biztonsági kameránk rögzítette, ahogy ezt végzi – hangsúlyozom végzi! – és amennyiben ez még egyszer előfordul, akkor megtesszük a szükséges lépéseket, feljelentést! Köszönettel!” A másik lapon, pedig a kép, most figyelj! Egy színes kép, ahogy egy hatvan körüli nő, nevezetesen a kedves Horváthné röhögve bemutat a kamerának… Azt hittem elsírom magam a röhögéstől… Zseniális… A fodrászom elmondta, hogy a többi üzlettel is ezt csinálja, meg a zárt lakópark, játszóterén inzultálja a gyerekeket, akiket nem ismer, hogy „Hol van anyád? Ezt csak az itt lakók használhatják!” kedves kis mondatokkal. Nem kell mondanom, hogy azonnal belopta magát a szívembe a Kedves Horváthné! Szóval igen, sok minden megváltozott.. Sok Sok minden… Legutóbb, mikor itt jártál még egymásra néztek az emberek… Most meg, fülessel magukban beszélnek… Lefelé nézve bámulják az életüket – jellemzően – jelentő fényes kütyüt… A kedvenceim azok a faszok, akik így jönnek velem szembe, nekem kell megállnom… Vagy nekem jön, vagy ami még jobb, rám néz és elvárja, hogy én kérjek elnézést… Hát Anyád! Látom, nyugodt életed van, mivel a régi klasszikus nyomógombos telód van… Nekem is ez lenne, ha a munkámhoz nem lenne szükséges… Nem, nem vagyok ideges… Hidd el, észrevennéd… Azért irigyelek, hogy a kutyusoddal vasárnap esténként, ha úgy gondolod leugrassz nézni az óceánt… Ez szuper lehet… Tényleg nem szoktad? Ja, persze, te nem nyugiért mész le a partra… Elfelejtettem. Köszi, Ádikám! Igen, itt felszolgálók dolgoznak… Örülök, hogy tetszik, a hely... De majd tovább megyünk. Megmutatok még egyet neked a „nappalijaim” közül…. Nyugi, a nap a szemünk előtt fog felnőni… Tudom, hogy elvárod… Emlékszel a megismerkedésünkre… Ja… Áhh, már nem járok oda… Teljesen felhígult, szar, átlagos lett… Ez az egyik, amit a legjobban utálok… Piaf… Jó csaj volt… Hihetetlen… Azok után, hogy egy csajra nyomultunk… Utána milyen jót dumáltunk a Duna-parton… Nekem mondod? Tudom, hogy végül én smároltam vele… Hát nem tudom megmondani, ha tippelnem kellene olyan 38, 40 lehetett akkor. Szép volt… Néha, most már nagyon ritkán, de még látok arcokat, az akkori bandából a városban… Vicces, amikor ilyenkor egymásra pillantunk… Amikor a Hold utcában dolgoztam, rendszeresen, reggel, ahogy mentem „felfelé” a mozgólépcsőn, a pultos csaj egy gyenge éjszaka után, akkor ment hazafelé… Párszor egymásra mosolyogtunk… Aztán, ez tök érdekes… Szegény, szerintem kényelmetlenül érezte magát, hogy ő még mindig… Érted mit akarok mondani… Ez természetesen, teljes baromság… Ebben is egyetértünk. De ez tükröződött az arcán. Most van egy másik hely… A neve nem túl biztató, de vállalhatóan klassz hely… olyan igazi lélekvesztő… Tudod, amilyen a régi piaf volt. Nyugi, mondom… Piros pezsgő a neve… Budán van… Nem. Ma biztos nem megyünk oda… Nem azért. Hülye. Apám itt is elintézte, hogy a nevünk jelentsen is valamit… Jól… Ő ebből a szempontból nem változott. Ő is jól van, rohan, dolgozik, aggódik az elcseszett fia miatt és tovább rohan, most leginkább a migráns, ahogy én nevezem kutyusával, illetve kutyusunkkal éli a pillanatait. Megértem. Nem beszél... De meg van igen. Most tényleg erről beszélünk… Ennyire te nem lehetsz öreg… Ádi még egy nikkát, ennek a kortalan szellemnek. Mindenképp, persze nézd meg, szépen felújították… Azt nem mondom, hogy jó hely, de legalább nem omladozik… Ezt jól érzed… Nem szeretem az embereket… Félre ne értsd, alapjában nincs senkivel se bajom… De sokszor már nyomaszt ez a tömeg… És csak jönnek, jönnek… Kicsit kezdem már úgy érezni magam, mint amikor kint melóztam Londonban… Csütörtök estétől vasárnapig például igyekszem kerülni a 4-6-ost, mert számomra az már tényleg undorítóan, elviselhetetlen. Tudod… Te is, én is, Mi is voltunk részegek… Csináltunk , baromságokat, faszságokat… De… Nem ilyeneket… Nem üvöltöttünk félhétkor a villamoson, hogy „Gyere Szandi! Itt van a Balázs is. Úgy megbaszunk éjjel, hogy szétalázunk!”… Közben a másik ülésen Erika megy hazafelé a gyerekével edzésről, hullafáradtan… És baszki… A legdurvább, meg se rebben a szeme… Tovább tekeri a telóján az igazi tartalmas kapcsolatokról beszámoló arckönyvet… Én ezt nem akarom, hogy finoman fogalmazzak… A másik ok, hogy nem leszek rendszer kompatibilis, mint te se… És ez a legszomorúbb, illetve bocs, igazabb… Van egy ismerősöm… December 31.-én ünnepli a neve napját… Annyi idős kb. mint te… Nem, nem néz ki olyan jól… Bolond! Pont két hete beszélgettünk… Ő is fél már velem diskurálni, mert egyszer a Dzsíííben… Majd megmutatom azt a helyet is… Eléggé behúztam a valóságba… Amit tudsz te is… Igen, valószínű gyorsan borítottam rá… Na, mindegy, beszélgettünk és ő maga mondta el, hogy nem akarja… Tudja, hogy nem jó, de érzi, hogy bedarálja… Be-feldarálja, maga alá gyűri az életét az úgynevezett hétköznapi, szétcseszett élet. Nem akarja persze, csak érzi… Jól van, mindene megvan… Van egy aranyos barátnője, már együtt is élnek a csajnál… Olyan emberi volt, ahogy elmesélte, hogy ez az első ilyen neki és tök fura, de tetszik neki… Csak halkan jegyzem meg, én hoztam össze őket… Tetszett neki… Nem olyan, mint mi… Szóval szóba elegyítettem őket, aztán léptem… Ahogy kell… Egy úr, mindig úr! Így is van, basszameg! Teljesen egyet tértek… Na, fogd, már be, mert elfelejtetem, hol is tartottam… Ja, igen Ádi… Nikka, Duke. Szóval erről beszéltünk másfél órát, mert aztán csergetett a leányzó és mennie kellett… Tudom, tudom… Figyelj! Mindenki úgy csinálja, ahogy neki a legjobb… Amíg nem basz ezzel más, mások életébe. Így van. Ennyi! Szóval, elmondta, délután öt körül végez, hazateker, bevásárol és csak arra vágyik, hogy leüljenek a kanapéra, benyomjanak valami gagyi csatornát, filmet, ami persze, nem szól semmiről, csak úgy nézni lehet… Miközben tudja, hogy nem érzi jól magát a melóhelyén, nincs elég ideje a saját vállalkozására, nem halad… Érted miről vakerolok?! Na, azért. Egészségedre! Na, szóval, ezt én nem akarom… Már nem… Volt, mikor bevállaltam volna, de már nem és nem is fogom soha, többé soha senkiért… Tényleg küldtem neked is képet róla, rólunk… Erre nem is emlékszem. Megtudod mutatni? Hát igen… Igen, emlékszem… Igen tudom, hogy szép… Szép?! Ha csak ennyi lenne…

forrás: Na szép is lenne!

…És volt egy kevés nem is tudom Hogy hívjam ezt? Talán csak, volt egy két este. Ami nincs megnevezve. És valószínű, hogy már így is maradnak, nevezetlenül.

Ta-ra rá-rá-ram, ta-ra rá-rá-ram Ta-ra rá-rá-ram rá-rá-ram ra-raram. (2 x)

Ha én meg nem nevezem, más senki sem, Meg nem nevezi azt a kevés, Azt a kevés nem is tudom, hogy micsodát? Amiben voltam szereplő. Már pedig ahogy ez kinéz megnémulok, És az a kevés is tűnni fog. Az a kevés nem is tudom hogy hívjam azt?

Talán csak így: volt egy két este...

Cs. T. – Desiré megnémul

Hogy milyen… Hmm… Tüzem? Persze! Neked, bármit! Azt hittem mesélsz, legalább eljutunk a „béke szigetére” erre a beszélgetésre… De tíz körül állíts le… Tudom mennyi az idő! Azért mondom! Ígérd meg! Rendben?!

Varázslatos… Okos. Vicces. Természetes. Tudom, hogy érteni fogod azonnal: Manír nélküli! Finom… Jó. Határozott. Gondoskodó, úgy, hogy közben önmagával szemben mérhetetlenül szigorú… Sikeres. Anya. Jó benne! Húg. Nagynéni, keresztanya. Korrekt volt… Feleség. Gyermek. Kritikus. Határozott. Kemény. Céltudatos. Erős. Persze én vagyok olyan szerencsés, ki láthatja azt az oldalát… Ami olyan édesen, nőies azokkal a szemekkel és mosollyal, hogy… Elton John is azt mondaná: Babám, téged bármikor! Szóval ízig vérig, cuki, Ő ezt soha nem mondaná, de így van, lábujjától a szép, természetes hajszáláig vonzó NŐ! És a hangja… Mikor ritkán, igazán táncolunk… Reggel persze nem nagyon enged… Két puszinál többet, mert: Pfuj, nem akarok hányni, Quasi. Így becéz… Az arcom miatt. De ezt a sztorit tudod… Tényleg? Érezni? Így van! Odavagyok ÉrtE! Hmm. Vagyok?! Tudod, nekem kötelességem jól lenni! Erre jelenleg nem tudok válaszolni. Még neked se. Igazából… Nem is nagyon tudok erről beszélni… Felemészt… Elolvastam… Ez is vicces, mert a kanapéján is olvastam a Márainak az Igazi című könyvét… Amiben benne van minden… De nem tudom… Nem… Nem tudom… Ezen gondolkodom, lassan három hónapja… Beledöglök, úgy hiányziK, hiányoznak, mindketten… Hát persze, kezdettől odavagyok a makiért is! Most mondok valamit, majd kifejtem… Én tizenöt éves koromtól éltem az életem. Jobb szülőket nem lehet kívánni… Ismered őket… Minden elcseszett időszakomban szerettek. Brutál erős, klerikális, jóleső neveltetésben volt részem… És e mellett, két olyan embert, nevezhetek büszkén Anyámnak, Apunak, akik tényleg a barátaim is egyben… Ez sokaknak hihetetlennek, főleg túlzásnak hangzik… De így van… Apám az örök hobó, persze ő Anyám mellett lett az… De ez egy másik suhanó sztori… Anyám meg… Persze nem hibátlan, mint senki sem, de… Már csak ritkán jut időnk beszélgetni. Miattam, ezt pontosan tudom, de Ő az ember jelző nélkül a legigazabb, akit valaha ismertem… És ez az én esetemben, tudod… Szóval! Ott tartottunk… Igen. Ádi két nikka! Én… Oké, rövid leszek. Megéltem az ifjú, ártatlan, bolondos éveket, ahogy kell. Ő pedig beleállt az életbe… Mindkettő jó! Ez nagyon fontos! Mindkettő jó! Egyik se rossz vagy jobb a másiknál és épp ez a lényeg! Akkor és ott, majd azóta is hisszük mindketten, hogy jól döntöttünk és ez így is van… Ő ennek köszönheti az élet legcsodálatosabb ajándékát, aki ráadásul fiú; én meg, ha lehetek ennyire önző, tartok ott, ahol akarok tartani, förtelmesen sok tapasztalás után! Melyek után nyugodtan elmondhatom, hogy nekem Ő az igazi, pont e miatt... E miatt nehéz! Majd húsz év tapasztalás szerintem elég, ahhoz, hogy ezt kijelentsem! Ismerem önmagam, tudom, hogy kit és hogyan, miként akarok, jelenesetben, szeretnék szeretni! Hiszem, hogy pontosan, ezért nagyon jók lennénk együtt, mert pontosan azt tudnám neki nyújtani, amire vágyik! Ő és a kis hacker, meg talán még egy kis hercegnő… Mindenünk meglehetne… Amire úgymond a kor szelleme engedi mondani: Meg vagyunk, KincseM! Meg leszünk… Mi rendben vagyunk… És ami a legfontosabb, hogy Ő boldog legyen, lenne ebben… Igazából az a vicces az egészben, hogy én öregebb vagyok… Tudom, hogy tudod, de most ne szólj közbe… Én öregebb vagyok, mint Ő valaha lesz… Hiszem, hogy egy kapcsolat… Egy kapcsolat... Basszameg nekem Ő az igazi! Másfél év volt mire meg-kiismertem… Hogy a „ma inkább egyedül” az nem ellenem, hanem miatta volt, van… Mikor túl voltam a rózsaszín felhős korszakon, mikor együtt mostunk, teregettünk, zoknikat párosítottunk, vasárnaponként hárman néztük a „dobozt”, reggel, hétfőn hallgattam, ahogy kikérdezi az álmos hackert a kocsiban, majd a sulinál megcsókolom, mire: Quasi, ennyi gyerek előtt… Szóval, meglehetne minden a helyén az életünkbe… Minden… Két értelmes, egészségesen gondolkodó, felelősségteljes egyén, akik nyugiban, gondoskodással és amire büszke vagyok, voltam, leszek, sok sok nevetéssel kedvességgel és, hogy ezt még nyálasabbá tegyem, vonzalommal. Örökké… De… Ő… Jó! Most mondok valamit, amit csak te fogsz érteni, mert tudod a világunkról… a Valódiról, rálátással bírsz te is. Ő hisz! Ezzel semmi baj nincs. Úgy jó, szeretem, ahogy van! Szóval geci nehéz… Az a fél év se volt könnyű se neki, se nekem… Tudom. Elmesélte. Ez az egyik legjobb, amit szeretek Benne! Beszéltünk, beszélünk… Mindig őszintén elmondtunk mindent… Tudod a mese nélkülit… Húúú, milyen ideges volt a vízibiciklin… Bocs, elkalandoztam… Persze, hogy mások vagyunk! Ezt tudom, épp ezt szeretem ebben az egészben… A hasonlóság, tudod mint két tükör közt állva!? A magányos unalom… A ki is áll itt, vagy mögöttem… A mi is történt ott a múltban… A szemben lévő tükörtől meg félelem tölt el, mert itt állok és nem ismerem, azt aki reám tekint… Mi van? Ez bizony a szembenézés, sokszor pusztító gondolata… Persze, lehet könnyű, ha akarod. Én nem akarom, hogy könnyű legyen. Soha nem akartam könnyű, cuki, mutatós életet. Igazat azt igen! Minden velejárójával… De ezt most neked mondjam?! Nem, nem végeztem filozófiát… Barom! Én rendben vagyok. Nekem kötelességem rendben lenni. Anyám vicces volt, mikor elvittem szülinapján egy pesti helyre… Erőlködött, hogy csináljunk egy képet… Mire én: Most tényleg ez jelenti neked a pillanatot, hogy fényképezkedünk és talán feltöltöd… Erre válaszul: Nem, csak szeretnék a szenvedő fiammal egy képet magamnak! Nevetve… Én is elmosolyodtam, mert őszinte volt. Jó kép lett. Hát itt tartunk… Igazából semmi könnyebbséget, hogy is mondják?! Nem tudom. Nem keresek, mert nem akarom, hogy könnyű legyen. Így igaz, ahogy van. És most gyere, bemegyünk. Ádikám! Azt a számot lehetne… Hogy a Petivel beszéljem meg, oké?! Szeva'! Egy zenét benyomhatok a cimborámnak, hogy kellő hangulatba kerüljünk… Mondtam, hogy itt mindent lehet… Jó emberek dolgoznak itt… Jó, ezért persze tennem is kellett… Tettem… Na, most figyelj! Petikém hangosítsd fel! Köszi! Ezekkel? Ne foglalkozz!

Gyere ide! Hát ez van, baszki! Hangosabban jobb, de majd a másik helyen… Párszor ezt is, igen… Csak hangosan! Na, húzzunk. Petikém számoljunk… Nem, nem Ádikám most nem… Ketten megyünk… Bocs! Igen, kártyával… Egybe… Fogd be… Majd a következő helyen, nyugi… Messze… Messze a vég… Ma 24.-e van… Nehéz… Miért? Hmm… Csak… A kedvezmény benne van? Na, azért! Persze, finom volt minden, csak Ádikám a kiszolgálás… Kicsit nehézkes volt… Na, szevasztok! Köszi… Köszi mindent! Gyere már, ez már nem a mi számunk… Csávóval van… Nyugi… Bírd ki! Te bolond vagy! Nem hiszem el, hogy majd 9 év van köztünk… Taxi…

…Egy alkonyattájt, még mielőtt szétmegy minden, S körvonalakból kivetkőznek minden tárgyak, Hetek után elhagyni jó az üres szobát, Egyetlen dobbantás, gyerünk a városba, rohadt világ!

Utcán láthat nyitott kabátban, ki sír utánam, Félthet engem, ahogy futok ott, nyitott kabátban. Elém ha áll, én akkor is, gyerünk tovább! Megszerzem akkor is, ha belepusztulok, az éjszakát!

Ki látott engem, mit tud rólam, úgy elbújtam, Mit gondoltam üres szobámban egymagamban? Most jókedvem lesz, jó kedvem lesz, akkor is jókedvem lesz. Valaki elpusztul, talán az én leszek, de jó kedvem lesz!

Befele mész, menj hát bele, be a sötétbe! Vége nem lesz, hiába tudod, hogy mi a vége. Menj hát fiú, így bíztatom kabátomat, Hetek után az üres szobából, ha kiszalad. Menj hát fiú, így bíztatom kabátomat, Hetek után az üres szobából, ha kiszalad…

Cs. T. - Keresztbe jégeső

Hogy miért beszélgetek, kérdezek ennyit egy taxistól? Nem tudom… Ezeket mindig megkérdezem… Na, itt vagyunk… Nem… Ez nincs zárva! Bent van az Áki… Nyugi… Jó estét! Szevasz, enged meg, hogy bemutassam a barátomat. Hogy mit? Szeretnénk kérni egy-egy jó sert valamint két eszetlenül veszett kutyát… És énekelni! Többiek? Akkor jó, szóval jönnek… Jó lesz, nyugi! Egészségedre… Ebből még iszunk párat… De most menjünk le… Dögöljünk bele ebbe a… Itt is voltunk… Sőt… Még táncoltunk is… Együtt is… Hát persze, hogy… Ő a MindeneM! Szeretem! … … …