Vodka-szóda

[ 2018. március 27., péntek 18:24 ] Krisztina: Sietek! Mindjárt ott vagyok, csak negyedórája egy kikúrt helyet sem találok! :) [ 2018. március 27., péntek 18:25 ] Zsófi: Csak nyugi. Én már kikértem a vodka-szódámat.

A pincér csávót addig elnézegetem…:)

Na, itt vagyok… Szia! Azt hittem már nekem is kértél…. Nem? Na, mindegy… Légyszí! Egy vodka-szódát kérek. Köszi! Ahh, annyira jó leülni… Annyira nehéz napjaim vannak… Persze, tudom, mindenki így van ezzel, csak hát… Tényleg cuki a pincér srác… Máris? Ennyi idő alatt? Hát ezt nem hiszem el… Nem vacakoltál… Áh, köszi! Ez most nagyon jól fog esni… Egs, Zsófi! Ráérsz ugye? Gyerekeket sikerült lerendezned?! El sem hiszed, megint mennyire felkúrta az agyam az az elmebeteg informatikus… Szerintem direktbe szívat, mert tudja, hogy a Balázsnál jól fekszik. Komolyan mondom, ilyen levelezéseket még nem váltottam senkivel… Ismersz, nem hagyom magam… De ez a díszfasz… Mindig neki kell az utolsó szó… Nem haladok ezzel sem úgy, ahogy elterveztem, elterveztük a Balázzsal… Közben a másik projektet is valahogy, nyomnom kell... Még szerencse, hogy ez a babás cucc, halad… Veled mizú? Kitetted a képet? Én még nem döntöttem el igazán, hol lenne a legjobb helye… Vicces volt azért… De egész normális volt a csaj… Mondjuk lehetett volna kedvesebb… Bár lehet, csak én voltam, akkor túl „lent”… Ennyire látszott?! Hát… Ja… Nem egy könnyű időszak… De talán lassan, megtalálom magam… Még nem? Azt mondod? Hát, ha van valami jó tipped… Jöhet! Tudod, benned nagyon megbízom! Annyira szeretlek, cuki Zsófi! Csináltunk pár dolgot… Jaja, ne is mondd! Tényleg az is! Jézusom! Szinte elfelejtettem… Adsz tüzet, mert persze ez is most adta meg magát… Hiába, már a Matteo sem a régi… Köszi! Pfúú… De jól esik… Már egy hete nem gyújtottam rá!

Persze, persze… Tudom, igazad van… Foglalkozom ezzel… Rajta vagyok… Próbálok minél többet jólesően magamra időt hagyni… De ezt, csak úgy, hogy soha se Artúr rovására menjen… Annyira cuki volt a héten… Egyik este… Szokás szerint valami hacker cuccon dolgozott… Olyan lelkes és ügyes ebben, hogy el sem hinnéd! Neki tuti ez lesz az útja… És amire a legbüszkébb vagyok, ha elakad… Addig kutat, megy a feje után, nyomozz, ameddig meg nem oldja… Szóval… ott fekszem a kanapén… Bambulom a tv-t… Képernyőkímélőn vagyok… Még kb. olyan háromnegyed óra volt a fekvésig… Szóval nem álltam neki dolgozni. Egyszerre csak arra lettem figyelmes, hogy kikapcsolja a gépét és odabújt hozzám… Annyira cuki volt… Persze nem kell mondanom, hogy elaludtunk a kanapén… Olyan félkettő körül vittem be az ágyába… Én is utána beestem az enyémbe. Szóval vele, az együtt töltött időből nem akartam és soha nem is akarok elvenni magamra.

Most viccelsz, basszus?! Naná, hogy jöhet a következő. De te kérd, mert akkor tuti hamarabb kapjuk meg… És tényleg stíröl! Hát ez nagyon nagy! Szóval, hidd el Zsófi. Nem tűntem el… Csak tényleg annyira összejött most minden… És úgy érzem, eltűnök, sokszor nagyon nehéz erőt vernem magamba… De kell! Persze… Tudom! És ismersz, nem vagyok egy nyavalygós picsa… Tudom. És itt is van. Ez tényleg gyors volt… Ahh, de jó pia ez… Ellopom a tüzed. Köszi!

Szóval. Mostanában, illetve az elmúlt pár napban rákaptam a sétálásra… Jó ötletet adott… És úgy érzem, hogy jót tesz… Legalábbis remélem… Persze tök fura… Én meg a sétálás… Ismersz… Nem vagyok egy Jane Porter…

Na és mi a terv… Hol találkozunk a többiekkel? Mit írt? Jaj, megint?! Ez tényleg nem ismer más helyet a városban. Na, végül is mindegy… És idejönnek ők is? Értem… Szóval megint én legyek a sofőr egy darabig… Tudod, hogy viccelek! Szívesen! Tök rég találkoztam velük is! Egyébként jól vannak, mert múltkor rám írt, de nem volt időnk beszélni? Na, ennek örülök! Ő is már nagyon megérdemelte, hogy boldog legyen!

Nem hiszem el, hogy csúszik egy pia! Na, most kérek én. Nézzük, melyikünknek hozza ki hamarabb… Légyszí, még kettőt! Igen finom volt… Nem, nem kell erősebb! Köszi! Azért szép a naplemente innen! Na, most írt az Artúr, hogy hazaértek az Apjához. Igen most vele lesz a hétvégén. Meg rengeteget kell melóznom…

Persze, hogy hiányzik! Te neked is a három, mikor nincsenek veletek! Még szép! Na és jön is már… Hát nem is volt olyan gyors… És nee, tényleg elfog esni a bácsi lábában? Ezt nem hiszem el… (HAHAHAHAHA) Ne nevess már olyan hangosan, mert akkor én sem bírom ki, hogy ne röhögjem szarrá magam… Ezt nem hiszem el… Az egészet az öregre öntötte… Az egészet premier plánban láttam… Hát ez nem lesz rekord… Hagyjuk megszáradni… Inkább kérjünk attól a pszichó tekintetűtől. Nem, nem öl meg a tekintetével… Ő nem Quasi… Légyszi!

Két vodka-szódát kérnénk, köszi! Hát ezt nem hiszem el… A bácsinak még most is folyik a fejéről… Sírok, hagyd abba, Zsófi… És meg is jött! Köszi! Na, már fáj a hasam… Egészség! Pfuu, Zsófi! Tényleg erről akarsz hallani… Így is már régóta tudod… Sokat beszéltem erről… Nem akarom, az estéd ezzel elnyomni… Nekem se könnyű! Nem tudom, hogy van… Illetve sejtem… Teljesen szétcsúszott… Annyira sajnálom! Tényleg! Nem akartam ezt… Így… De úgy érezem nem bírom tovább… Tényleg megfulladok… Teljesen magamba veszek, szorulok… Dokiknál is voltam, mert már fizikai fájdalmaim vannak… Na, baszki igyunk egy töményet! Hát ne vodkát! Milyen pálinkájuk van? Te látod az itallapom? Lehet, az külön lapon van… Ez ilyen flancos hely lenne? Nem is vettem észre… Mindegy, Zsófi… Igyunk egy szilvát… Kicsit persze… Még vezetnem is kellene… De lehet sofőrszolgálat lesz… Kérjél, aha…

Ugh… Ezt lehet kikellet volna hagyni… Mindegy, majd eszünk valamit a csajokkal… Na, mit írtak még meddig készülődnek? Bocs, de megint az öngyújtó kéne… Vagy várj, ott van egy dohánybolt, veszek… Biztos? Hagyjam? Oké… Akkor viszont add ide, bameg! Hát szóval… Teljesen szétcsúszott… Egyszer full piásan felhívott, elküldött… Aztán persze… Kicsit később írt, hogy szeret, meg minden…. Tudom, hogy szeret… Ez soha nem volt kétséges. Én is őt! Nagyon! Ezt tudja mindkettőnk…. De én őt képtelen voltam eddig… Eddig úgy, ahogy ő engem... Próbálkoztam… Erőltettem a dolgot… Tényleg, jó vele… De nem fogom bemutatni, hisz ismered… Láttad te is, hogy néz rám… Lényegében azóta iszik valamelyik… Ahogy ő hívja nappalijában… És amiért is nagyon aggódom érte… Hogy rengeteg pénzt basz el… Képes ilyenkor arra, hogy a fél várost meghívja… Na, mindegy nem ez a lényeg... Persze fontos…

Csak értsd meg, illetve tudod is, hiszen párszor már mondtam… Én nem vagyok belé szerelmes… Talán… Volt egy-két esténk… Pillanatunk, mikor úgy alakulhatott volna, de nem… És hidd el, hogy sajnálom… Mert egy nagyon értékes, jó ember! És tudom, hogy most mennyire szenved. Pontosan úgy, ahogy én… A magam dolga miatt és miatta is… Ez a legnehezebb! Tényleg nagyon nyomasztóan érezem magam… Felőrölt ez az érzés, hogy láttam, tudtam mennyire igyekszik, próbálkozik… És az elmúlt hónapokban ezt úgy tette, hogy ne legyen sok nekem… Mondtam is neki, hogy látom, mennyire jól akarsz SZERETNI… Biztos vagyok benne, hogy ő is érzi… És neki se jó… De annyira megvan győződve arról, hogy én vagyok… Az… Igazi neki… Hogy tényleg nem érdekli semmi… Csak egy dolog, hogy én boldog legyek… Tényleg hihetetlen… És sokszor olyan üzeneteket küldött azon a télen is… Amikor megint szar passzban voltam… Amiből tényleg azt gondoltam, éreztem… Ahogy ő mondta: Érezlek!

De én meg, e közben végig befeszültem, egyre… Egyre jobban… És már szinte tényleg nem adtam neki semmit! Mert azt érzem belülről, hogy nem megy… Képtelen vagyok neki megadni, amit megérdemelne… Ez pokoli érzés… És tudom, hogy Artúrral is… Kezdettől fogva milyen kedves, jó fej volt… Láttad…

Na, igyunk még egy vodka-szódát… talán most nem sejti… Hát ez kurva nagy volt… Bocs, légyszi, ha lehetne, akkor most mégis szeretnénk kapni a vodka-szódánkat… Köszi! Inkább ne siess, csak érj ki vele! Ja, láttam én is, hogy elpirult…

A tavalyi szigetes balhénk után is… Emlékszel. Amelyben szerintem mindkettőnknek igaza volt, akkor ott este. Ebben meg is egyeztünk. Pár nappal később, mikor átjött, hogy beszéljünk… Én elmondtam, hogy mennyire szeretem, fontos nekem… És nem tudom elképzelni, hogy szem elől veszítsük egymást… Elmondtam még, amit akkor is éreztem… Hogy egyszerűen, nem érzem… Hogy közös utunk lenne… Nem érzem, azt… Miközben az lenne a normális… Hogy össze akarunk költözi… De nem… Nem érzem ezt.

Érted! És ezt nagyon nehéz egy olyan ember szemébe mondani, aki olyan figyelmes, gondoskodó, vicces… Na, nem annyira mint, én, de azért eléggé… És ezentúl meg fát lehet vágni a hátán… De ő teljesen hajthatatlan… Meggyőzhetetlen… Ő se érezte úgy magát, ahogy megérdemelné… Önmaga miatt… Hanem jött… Igyekezett… És próbálkozott… Tovább és tovább… Egészségedre!

Ő mindig, bármikor boldogan jött, jön hozzánk ki. Én sokszor azért mondtam, hogy jöjjön, mert tudtam örül neki. De ekkorra már, annyira magamba süllyedtem… Érzelmileg steril lettem, hogy el sem hiszed… Ő is látta ezt… Nem mondott soha semmi rosszat… Csak tűrt… De közben ő is teljesen beleroppant ebbe… Ez egy brutál kemény sztori… Mert sokszor úgy éreztem, érzem, nem most… Nem csak ebben az életben találkoztunk… Érted?! Szóval… Nagyon nehéz… Nem fázol? Ne kérjünk egy pokrócot? Mi a fasz van a csajokkal? Eddig nem lehet sminkelni? Jaja, tuti már piálnak… Várj, hív Artúr… Beszélek vele, meg hozok pokrócot… Addig tudd, már meg mi van a többiekkel… Na, szia Maki…

Na, itt vagyok. Tessék a pokróc… Ja, persze jól van… Épp valami filmet néznek az Apjával… Meg elmesélte mennyit haladt a programjával… Én már a felét sem értem… De örülök neki… Tesóm? Jól van. Kint van még pár hónapig… Rég beszéltem vele is… Apám nincs a legjobban, de ő mindig azt mondja, nincs semmi bajom. Anyu meg van szerencsére. A kutyussal? Hát nagyon cuki! Mindketten odavagyunk érte, Artúrral… De még várunk egy kicsit, hogy jobb idő legyen… Meg az se ártana, ha én is egy kicsit erősebb lennék belül… Nem tudom, miért, de nagyon sokszor érzem, hogy napokat tudnék átaludni…

Emlékszem, hányszor mondta, hogy csak a dátumot mondjam meg… A többit intézem… Pakoljam be a kedvenc könyveim, más nem is kell… Menjünk… És csak pihenjek… Persze nem mondtam dátumot… Miért? Nem tudom igazából… Mert tuti, hogy hagyott volna egész napokat átaludni…

Addig biztos valami öreggel összebarátkozva beszélte volna meg, mennyire romlott lett ez az egész világ… QuasikáM… Tényleg nem tudom az okát, miért nem mondtam… Egyszerűen átrobogtak rajtunk a napok, hetek… De ezt nem hiszem, hogy neked kellene ecsetelnem, Zsófi… Na, azért. Egyről beszélünk...

És eljött ezután, az a pillanat, amikor már én mondtam magamról, hogy mekkora bolond picsa vagyok, hogy így beszélek, viselkedek vele… És ez volt az, amikor már tényleg nem bírtam elviselni senkit… Magamat se… Minket se…

De persze nem akartam, hogy egyikünk is megsérüljön… Nem akarom bántani, rosszat neki! De egyszerűen felemészt… Úgy érzem, megszűnik az egész… Annyira utáltam, akkor magam, hogy ilyen durván viselkedek vele, hogy el se lehet mondani…

Na, mit mondtak a csajok? Hol kell őket összeszedni? OK. Az nem is vészes. És mikor? Na, bazd meg?! Ez komoly? Még két vodka-szóda, rendel, köszi! Hogy mikor beszéltünk… Pár napja viberen…. 24-e volt. Igen… Igen… Soha nem felejtette el… Ja… Cuki volt persze…

Biztos vagyok benne, hogy neki is nagyon rossz… És szenved ő is… De talán ebben az időszakban, mindkettőnk… Ha kicsit is, de megerősödik… Tisztába kerül, önmagával kapcsolatban. Áhh, ő nem bulizik… Utálja az ilyen helyeket… Inkább iszik… Nem tudom melyik a jobb…

De őszintén remélem nincs semmi baja és talán egy petit jobban van… Persze, hogy szeretjük egymást… Na, ezt igyuk meg… Ághh, már előre félek… (a világ legcukibb orrfelhúzása – a szerk.)

Egészség… Ennem kell… Fizessünk, aztán induljunk el valamerre… Jó? Köszi! Igen az öngyújtó… De biztos, mert adok bele… Ok, akkor enyém a kaja… Meg is vagy! Ez gyors volt… Na, induljunk, legalább egy kicsit levegőzünk a kajáldáig, aztán felszedjük ezeket a spinéket! Ennyit mit vacakolnak magukkal… Hogy én? Neeeeem, én nem is szoktam sokáig készülődni… Na, a piától már félre beszélsz, Zsófikám! Menjünk…

Kaja közben még mesélek valamit a festményről…

forrás: https://www.youtube.com/watch?v=ZGaBsjuCBTU