Anser levele...

Apu!

…

…

…

Minden mi vagyok…

Tőletek kaptam… Adom! … Mindent tudsz rólam… …

Nem könnyű… Tudom! Na, kezdjünk bele, bassza meg!

„ - Ne, Quasi… - 24-e van, KincseM! Nem érdemled meg, de… Nagyon SzeretleK!”

Ajtó záródik, index, kifordulás…

- Szia Márti!... Megint…

- … Ne legyen rendőrségi ügy! - Nem lesz, ismersz… Miért bántanék bárkit…

Kezdődik a zuhanás

Lassan bevettem a belvárost… Három nappalim van… Neked8, Dezső és a mindig első, Gdansk….

Dalmával lementem, aznap este a Dezsőbe…. És találkoztam… Jó pár Nikka, Nikka 12 single barrel elfogyasztása után Zsolttal…

Zsolt

Zsolt soha, semmikor nem akart semmit, csak élni, utazni…. Odahívtam magam mellé, igyál… Elkezdtünk beszélgetni… Olyan igaziból… És beszélgettünk... Három napon keresztül… Miről rajzolsz.., Miből élsz…. - Ezekből… …Egy Kossuth díjas festő a bátyám… Fura ember…

Hogy érted… - Én vigyázok a beteg húgomra… Fesd meg a Halált…. - De jó… Baszki, kurva jókat mondasz…

És még mindig beszélgettünk… Semmit nem akart… Annyira a Druszám… Dzsíben voltunk, szét esik mindenki, Minden...

Mi nem a Zsolttal…. Fesd meg… Mindenről beszélgettünk… Végtelen, … Mert egy olyan emberrel találkoztam…

És Zsolttal beszélgettünk… Mindenben egyetértek… Ő 27 ezer forintból elvan azt mondja, úgy, hogy a beteg húgukat Ő tartja el…. A következő három kép… Felhív két nap múlva…. - Megtisztelnél Anser ha átvennéd… - Ilyen jót és inspirálót nagyon rég beszélgettem és Kincs vagy… - Szóval, mikor adhatom át… Az első címe: Az univerzum sugallata…. A második címe (amire én kértem… a halál és…): A pokol tornáca

A harmadik és most figyelj, Apu!!!: A titok! (mert visszajön hozzád! – mondja Ő. – add oda Neki!)

Művészete, hogy amit rajzol, uv lámpával kell megvilágítani… ezt is odaadja… Tudom, hogy nem világszám, de akkor… és főleg a beszélgetések miatt. Sokat jelentenek ezek a képek…

És mikor, már közel voltam a pityergéshez – nem szégyellem, síráshoz – Rám nézett. És azt mondta… Sok, sok nagyon ilyen… ember, férfi kellene még… Látszik nem ismer... Ez mind a Stexben, kedden 14 órakor….

És a Titok című kép átadása utána rám nézett, átölelt… Nem szólt egyikünk se… Csak annyit mondott: Dühöngj… őrjöng… Hatalmas szíved van….

És mikor a három képet, ha jelképesen is kiszeretném egyenként „fizetni”… meghálálni… Rám néz és azt mondja: Mit kezdjek én a pénzzel… Érted?!!!!! Baszki!!!!

Természetesen adtam neki valamennyit…. Jelképesen… Az úriembert, úgy hívják: Szentandrássy Zsolt…

Nem alszom

Mindent megtettem, hogy vége legyen… A következőkkel… https://www.youtube.com/watch?v=qwVaXUZ2S34

https://www.youtube.com/watch?v=ELTVP4aqWAI

https://www.youtube.com/watch?v=cWFw24eKuy0

És még kikúrt sok számmal…. Taram, tram…. Ritkán mondható el rólam, hogy felelőtlen… Ezt TE tudod a legjobban…. Eddigre Legenda lettem egy-két helyen, …… sok helyen…. De még mindig nem tudtam aludni, mert benyomtam ezt… https://www.youtube.com/watch?v=qwVaXUZ2S34

And if you just want to be alone Well, I can wait without waiting (még szép!)

Amiért nem érted, Apu… Senki! (Ez a leg nehezebb!!!!!!!!!!!!!!!!!) 2015. április 24., 19. 07 óta odavagyok ÉRTE! Ő a MindeneM, ahogy van….

Egy gyönyörű hosszú nyár…. Az igaz mosolyával…. Illatával…

Évekig tudnám sorolni miért Ő….

Majd „szünet” hosszú tél…. És egy pillanat alatt… Tudjátok.. Együtt voltunk… Megyek… a Vajdahunyad várához….

És onnantól kezdve Hárman… Hárman kezdtük a hétfő, szerda, péntek reggeleket, estéket. És Vasárnapokat, a kanapén… egy bugyuta film mellett… És Apu Te Neked mondtam….

Nem tudod, hogy min megyek keresztül…. ’79-óta… Ott van melletted… Együtt vagytok… Szeretlek Titeket és ennek köszönhetek, MINDENT! De én… Nem… Nem… Nem… Két éve élek velük és most arra kér – egy olyan mosollyal… Hogy engedjem…. Hát még szép, hogy haldokolok… Mert….Mert… Jól működünk…. Csak…

Szétbasznak Minket a feladatok…. azok a dolgok… teendők….

Zuhanok tovább, gyere! És persze, hogy megcsináltam a Palota negyed legnagyobb házibuliját…

Két boros pohár és két ing… Ennyi…. De nincs semmi... Néma semmi

Zord a szívem,

sötét, zaklatott a lelkem.

Ordítanék, ha lenne, hova,

ha lenne, erőm

ha lenne, rezgés

ha lenne…

Becsukódik, ablak, ajtó

mert bezárom magam mögött a világot.

A csendes, alattomos feketeség lengi be testem

és egyre inkább túlburjánzik, felemészt

agyamba fészkelve magába kerít a végtelen üresség

nincs, nincs itt már semmi.

Nincs itt eszme, gondolat, íz, illat, szín

semmi, semmi

már csend sincs, mely éreztetné, hogy

van remény a megnyugvásra.

Ez itt a végtelen semmi,

lebegés már az sincs,

mert akkor az a fizika tényeivel jelezné, van lét de,

nincs, nincs itt semmi.

Idő, végtelennek tetsző idő,

jelentéktelenségét szemléltetné,

ha bármi is jelezni értelmét,

jogosultságát arra, hogy értelemmel bír e fogalom.

Nincs, nincs itt semmi

ahogy kint s bent

kietlen semmi

nincs, nincs itt semmi.

Vándor,

nincs, nincs itt semmi.

És nélküle… Amit kér…. Olyan mosollyal… hogy…. Belegebed szívem…. Mely, megállt, mozdulatlan…. Minden értelmét veszti…. Majd egy hónapja nem alszom 1,5 óránál többet…. De TI persze… tudjátok, bíztatok… Hajrá menjek előre…. HOVA????? És a végére jön e petit cuki rész….

A Festmény

És a cuki vég…. Mert az mindig kell… Szóval….

Kérlek szépen, pár hete szemeztem egy képpel, az Üllői úti hobbi és művész bolt kirakatában található festménnyel…. Közbe jött az „eső”…. Az egyik nap, korán, mikor mentem munka után a Máriába, beléptem az üzletbe és ekképp szóltam: - Kezeit csókolom, érdeklődnék a festményről, hogy eladó… Erika lépett elém… És így szólt… - Hát… Kedvenc képem, nem igen válnék meg szívesen tőle…. - Én maximálisan megértem, de ha van rá mód, akkor nagyon szívesen megvenném a festményt… Elhiszem, hogy nehezen válik meg az ember egy ilyen képtől, de…. Kegyed higgye el, hogy rég óta nézem és nagyon kedves emlékeket idéz fel bennem…. - Rendben, ha ad valami elérhetőséget, jelzek… - Köszönöm! Ostromolni fogom…. És született e levél…. Tisztelt Asszonyom!

Kedves Erika!

Először is, kérem, engedje meg, hogy megköszönjem a bizalmát, hogy fontolóra vette – remélem még mindig így érez – megtisztel azzal a nemes feladattal, méltó helyet biztosíthatók valamint, mindig örömmel tekinthetek a festményére!

Sokáig gondolkodtam, mivel is tudnám megindokolni, kiérdemelni e színes, nyugalmat és békét sugárzó alkotást! Nehéz volt lelkemet türelemre inteni, eddig várni e levelem megírásával.

Nem ismerjük egymást. Azonban biztos vagyok abban, hogy sok közös hangulat, eszme, tulajdonság rejlik a Festőben és bennem!

Írhatnék olyanokat, hogy: …mindig is érdekelt a művészet. …a színek igaz világa. …kortárs művészekkel való diskurálás. …az élmény. …a rácsodálkozás és gyönyörűség megtapasztalása.

Mikor Londonban dolgoztam pár éve, volt szerencsém alaposan végig járni a portré múzeumot – amit nyugodtan nevezhetünk selfie gyűjteménynek is – valamint a méltán híres és gazdag hazai múzeumok időszaki és egyéb kiállításait. Ilyenkor mindig az foglalkoztatott, mikor egy számomra kedves, vagy figyelmet érdemlő alkotás előtt álltam, tekintettem meg alaposan, milyen varázslatos törtnetet tudna elmesélni. Csak a Kép… Hogy „Ő” mit tudna hozzátenni a vizuális élményhez… A több száz év alatt, kik, hogyan és miképp tekintettek rám… Álltak én előttem… Mit mondhatna egy El Greco, Chagall, Szinyei… vagy épp egy Adler Miklós festmény… Nem tudom, hogy van Ön ezzel, de én epekedve hallgatnám a megnyerően „tónusos” hangját!

Mikor először megpillantottam a kirakatban a képét, meg kellett állnom. Nagyon megragadt, boldog pillanatokat idézett fel bennem. A járókelők, kik épp siettek a metrópótlóhoz… vagy tudom is én hova, nem igazán támogattak akkor, a műbe veszésben. De én nem hallottam ebből semmit. Csak ott álltam. Pár éve voltam, a MindeneMmel Balatonszárszón… Egy kellemes hétvégét töltöttünk el… Kettesben… Az egész hétvége alatt, szakadt, ömlött az eső… De úgy igazán… Nem kell mondanom, hogy, mikor rápillantok e képre… Nemcsak ezt a kellemes emléket idézi fel… Az esős sétákat… Sajnos jelenleg… Eső, vihar lépett közénk…

Tudom, hogy nékem is illik valami személyeset adni, ezért a kedvenc, érthető módon ragaszkodást kiérdemlő alkotásért. Igaz szívemmel, tisztán szeretek egy különleges, igazi nagybetűs, NŐT! Akinek, néha, írogatok, illetve csak egymás után dobálok betűket. Nem szeretem és nem is tudnám magam soha hasonlítani az író, költő nemes fogalmához, mivel e két szebb napokat látott hivatás, mindig egy eszmét, valami jobbat, szebbet szeretett volna elérni, azzal hogy leírta gondolatait. Hála az égnek, hiszen ennek köszönhetjük, hogy Európa egyik legszebb irodalma a mienk. Én csak a saját gondolataimat, érzéseimet írom le. Önzőség? Lehet! No, de kicsit elkalandoztam.

Bocsásson meg!

Szóval, ennek a különleges és káprázatos NŐnek írtam le e pár betűt, melyek végül e sorokban sorakoztak fel egymás mögött… Ez az én titkos oldalam. Kérem, kezelje bizalommal, mert ezt a barátaim közül is csupán, páran tudják, hogy a hétköznapi, világi munkám mellet, ilyennel is, töltöm az időm!

http://anserland.wixsite.com/utazo/single-post/2017/04/28/Huszonn%C3%A9gyg%C3%A9nnozsuH

Szóval, hogy mit jelentene számomra ez a kép… Örömöt, békét, nyugalmat… Szépséget!

Köszönöm szépen, hogy időt szánt e levelem elolvasására és izgalommal várom megtisztelő válaszát!

Őszinte tisztelettel,

Bxxxxxxxx Zxxxx

(Anser) Pár nap múlva érkezett a válasz…. Kedves XXXXX!

Köszönöm megtisztelő, kedves sorait. Hozzá kell tennem , csodálatának nagy része nem is engem illett, hanem a kép eredeti festőjét, Leonid Afremovot (– Lesz jelentősége!). Engem, mint a művészetet, festést szerető és újra, egyre bátrabban gyakorló amatőr festőt is csak a képei színes, nyugalmat árasztó vibrálása ragadott meg. Minden egyes festményét imádom.

Egyszóval saját örömömre, tanulásomra reprodukáltam a festményt. Szívből örülök, hogy ez Önben, ilyen érzelmeket, emlékeket ébresztett.

Bár mint mondtam kötődöm minden festményemhez, de úgy gondolom, nem kívánhatnék jobb helyet ennek a képnek.

Ritkán társul a művészi vénához jó anyagi érzék, ezzel én is így vagyok.... Nehéz beáraznom a kedvenc képem. Én XX.XXXXFt-ra értékelném, remélem ez megfelel Önnek.

Még egyszer köszönöm, végtelen őszinte és kedves szavait valamint, hogy bizalmába fogadott. Várom válaszát!

Pár hete szemeztem ezzel a festménnyel… Tudtam, hogy a Kincsem, a legjobb barátnőjével együtt megy egy festő kurzusra – mondjuk így…. Megkértem, hogy amint elkészült a remek mű küldjön egy képet… Ezt küldte…

Ez meg az enyém...

Ugyanattól a festőtől… Választottunk... De köztünk… Csak…. Tükrök…. Mást mozizom… Az a helyzet: SZERETEM ŐT! https://www.youtube.com/watch?v=B2mpd_ly7mM Máraiasan: Az Igazi; Zaffonosan – Christinam, Brúnónak – Krisztina…. Nekem, pedig a MINDENEM, Kincsem!…. „Aminek kezdete van, vége is…. Ennek soha…. Örökkön, Örökké!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!”

Hát itt tartok…

Fiad, Anser