Három Hete..... Basszameg...

Majd, ha lehet…. Egyszer… Szeretném elmondani, hogy … Miért… Hogy tudjátok… Mennyire, Nagyooon… Mindennél jobban Szeretem a Krisztinát…

Nektek, nem tudom. A szüleim vagytok! Szuperek vagytok! Jobb szülőket nem tudnék elképzelni se… Soha!

Mindent köszönök! Olyan „gyökeret” adtatok, amit nem is HinnéteK… Még akkor is, ha Anyu képtelen vagy felfogni, hogy az a Brúnó MeghalT…

Amikor láttam, hogy mutatja a Boglárka külső ajtaját, hogy nyílik… Na, szóval tudjátok… Ott voltunk… Nem miattam. Kurvára nem… Hanem MIATTATOK… De ez a 2. könyvem sztorija…

Szeretném látni, mindennél jobban, hogy újra nevetsz, Anyu!!!! Mert kurvára nem a „saját 70 vagy 120m ²” tesz azzá, akik vagytok! Szuper, nagybetűs Emberek! A szüleim!!! Szeretlek Titeket!!! Anyu, Apu!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Csak nagyon nehéz… Nagyon nehéz, mert SzereteK egy embert, egy NAGYOOON jó embert, akit SENKI nem ismer, azok közül, akik – kevesen vannak – Nagyon fontosak nekem…

Ez önzőség???? Biztos, hisz bűnös vagyok!

A legfontosabb embert, társam, barátom, SzerelmeM; erősítő embert, aki mellett egyedül megnyugszom… Vagyok, jólesően… Nem ismeri senki…

Nem tudom meddig bírom még… Hetek óta bennem van egy vers… De nem írhatom meg, se a bloggomra, se a skicc füzetembe, mert akkor… Ezt nem „írhatom” ki….

Soha nem hagynám cserbe, nem adnám fel azt, hogy egyszer meghódítom a szívét… És talán igaziból szorítja majd a „kezem” reggel, este, éjjel… Nekem ehhez nem kell gyűrű… Se egy csuhás…. Az igen… SzeretleK, az nálam, hajnaltól sírig tart! Miattatok is részben, meg persze amiatt, mert… Az élet egy mocskos szar és Rátaláltam… SzereteM!!!!

Csak belepusztulok, hogy senkinek nem beszélhetek erről… Nehéz…

Ti mindketten csak a legjobbat akarjátok, tudom! Érzem! De – ne értsétek félre, veletek se tudok erről beszélni…. Pont Róla! Vicces nem?!

Se Balázsi, se Laci, se, se ….

Bassza meg….

Nincs baj, csak tudom, érzem, hogy kell mondanom Nektek is valamit; akik a legjobbat akarják nekem mióta először kinyitottam a szemeim!

Most ennyire telet.

Bocs!

Büszke vagyok arra, hogy Márta az anyám és Péter az apám!

Meghalt. Az a Brúnó….

Én csak… Én csak igyekszem… Igyekszem jólesően SzeretnI, ŐT!

Most lefekszem.

Szeretlek TitekeT!

(És nem vagyok ittas – kivételesen, mert kelnem kell Miatta örömmel; csak akartam, hogy Tudjátok… És, ha lehet, kérnem nyomjátok be ezt a számot, klikkeljetek rá…

https://www.youtube.com/watch?v=Arb-sLQv5tw

ez az, ami abban a fél évben ITT tartott rajtatok kívül…)

Na és ha kipityeregtétek magatokat, akkor jó, mert én is túl vagyok rajta, mosolyogjatok! Mert gyönyörű. Lehetne…​

​Képtelen vagyok gondolkodni.....

És kérlek, ne haragudjatok rám, hogy nem szóban, a szemetekbe nézve mondom ezeket el, nem is tudnám…

Csak remélem, hiszem, hogy egy olyan könyvet fejezek be NEKI rövidesen, amelyet nem férfi, hanem EMBER nem írt még…

Szóval nincs baj! Mi jöhetne még! :D

Sok Sok PusziKKK

Brúnót eltemette Anser!!!!

Ennyi!

Nem nagyon bírok most épésszel gondolkodni.... Elveszett MIndeM.... Ennyi......