Mosolyogva végtelen

Nehéz szavakba önteni milyen is Ő, ki is Ő valójában. Ránézésre sose gondolnád, milyen mélyen, fájdalmasan, tisztán igaz is Ő!

Szerfelett bonyolult, összetett, titokzatos, tántoríthatatlan, jóra önfejű. Csillogó szemébe nézve lassan kell elveszned, hogy csak sejteni kezd ki is Ő!

Hatalmas nevetése messze híres; őszinte sírása kevesek kiváltsága. Kézlegyintése védjegye, lezseregánsan nőies.

Apásan anyás és anyásan apátlan kéz s lélek terelgette. Mindvégig óvva, jót akarva.

Legrégebbi társa: a Gellért-hegyi Muncó ̶ igen ritka fajta. Vele együtt elkövetett mindent, melyeket akkor szív s szerelem engedett, az ablakon kimászva.

A szakközépben felismerte törékenységét, amit hevítve igyekezett elhessegetni. Később megérkezett mellé a fehér nyakkendős dán, a Charlie.

Legtöbbször bejárta Svájcot, Itáliát – hol a vonat mellett száguldva, motorról kérte maradásra az a talján. Ám Ő, csak ment tovább.

Aztán jött egy szilveszter és egy szakállas egyén. Nem különös, nem történelmi, csupán a megismételhetetlen 77-es.

Pár hosszú, nehéz hónap elteltével megérkezett az a drága gyermek. Kitől beindult a rendszeresített, úgymond élet.

Munkájára mindig precíz, néha pontos. Ám lelkesedése, empátiája kifogyhatatlan.

Az Örsön kémlelő szemei a betegen, majd izzás Albertfalván és a Váci úton. Végére maradt a reális ratio; pihenni is kell.

Gazdag, fárasztó és tartalmas út áll már most mögötte: Fadrusz, Ménesi, Pesti, Andrássy, Pillangó, Szabolcska, Levendula – a fránya – Boglárka és most a Nándorfejérvári.

Van, ami mindig megnyugtatja. Ámen! Szüret. – Szünet.

Sokan barátnak tartják, használják: ki így, ki úgy van, aki csak ki. Ám Ő pontosan tudja, kik azok akik, valóban igaz ismerők.

És, hogy milyen is Ő?! Még mindig nehéz megmondani. Mosolyog, meghallgat, mikor más megrogy, ordítva menekül.

Az igazi hivatása, kezdettől fogva: építő, méghozzá a lelkiek közül. Ő nem jó! A jó egyszerű és sivár.

Ő nem boldog, csak akkor, amikor mindenki az körülötte; amikor belül nyugodt önmagával.

Ő egy rejtély sokak számára. Egy érthetetlen lény, a mai, rohanva szemlélők körében.

Ő egy kihívás, a hiúság számára. És egy békés mosoly a halál arcába.

A végtelen, áldozatkész szeretet, segítség, vidámság és barát nektek az Ő neve.

Nekem?! A legnagyobb rébusz, új és új adományaival. Egy biztos; Nekem, Ő az Anyám!

***

forrás: http://expoitalyonline.it/la-scuola/13133347