Semmi, semmi háttérzaj

Anser
2017. jan. 28.
1 perc olvasás

"Szerintem nem normális, hogy két év után, még mindig bőgni tudnék, amikor meghallom a kedvenc számait. A nagy lányom, a kis gonosz. Direkt csinálja, forgatja a kést a szívemben, olyan számokat hallgat, amik az anyjára emlékeztetnek.

Neked van olyan zene, amitől beletaposol a gázpedálba? Amitől újra kedved lesz az élethez? A keféléshez?

(Ha neked küldd át!)

… Még ha jó szám lett volna, de nem. Egy ártatlan banális, kis szám és mégis ha meghallod kedved támad leállni. Szét nézni magad körül. Kiélvezni a percet. Az ilyen zenéktől, olyannak látod az életet, amilyennek lennie kéne. Szépnek, érted?! Amikor idegenek, akiket sose láttál rád mosolyognak, mintha megéreznék; azt a boldogságot, amivel az életet nézem hála a zenének…

(Mosolyognak rád, mert te is mosolyogsz!)

Ki akarsz ábrándítani? Nem is mosolyogtam. Vagyis mosolyogtam, de nem rájuk, hanem azon amit átéltem, amit éreztem, amit a zene nyújt nekem. Megkövesedett gondolatok? Bocs, régi beidegződés!"

Részlet: https://www.youtube.com/watch?v=O8ooaolA8bI&t=2531s

Részlet?!