Ki csahol?!

Anser
2016. okt. 3.
2 perc olvasás

Jaj, már megint ez a hang, minden reggel és ilyen hangosan. Jól van, még csak mocorog, ő, se fiatalodik, bezzeg régebben. Nem is tudom, melyikünknek kell jobban vizelnie.

- Jól van. Jól van, megyek, ne izgulj! Persze, még nyújtózz, csak ráérősen.

Bezzeg, mikor még ő is velünk volt, mennyire más volt minden. Korán érezni lehetett az illatokat, hallani a konyhából a csörömpölést és mindig megpuszilt. Ma már nincs se illat, se csörömpölés, csak esténként a mikró hangja.

- Na, szedelőzködj, mert most már begurulok. Jaj, miért kell most oda bemenned?

Ez az ajtó vagy nem nyikorog, vagy már nem hallom. Ő vajon hallja még? A lépcsőn már ő se olyan gyors, nem szalad sehova.

- Ne rángass, megyek!

Nem bírom már úgy, hiába hívnak a többiek erre vagy arra. Vajon észrevette ő is, hogy kisebb köröket megyünk dupla annyi idő alatt. A helyünket is szétfarigcsálták, a pimaszok.

- Szevasz! De rég láttalak! Hát igen, nem fiatalodunk. Ja, ők sem, de látom a tieden is több az ősz, meg mintha lassabban is mennétek. Igen, ne is mondd, nálunk ugyanez a helyzet, szinte egész nap alszik, nem is tudunk olyan finomat enni, csak ha valami vendégségből marad valami. Na, mennem kell, mert már nem bír magával, ha tudnám, hova siet?! Na, szevasz!

Most ez, mire volt jó? Nincs semmi más dolgunk egész nap, legalább ilyenkor viselkedhetnél egy kicsit, de neked lehet beszélni! Bezzeg vele, tudtál sétálni, nem is csoda, amilyen áldott jó lélek volt! Nem is vettem észre, hogy kivágták azt a nagy platánt, milyen szép volt!

- Délután, mit csináljunk? Ne nézz, ilyen bambán téged kérdezlek! Gondoltam, semmi koncepció!

Mennyit ültünk ezen a padon. Őt persze kényeztetted, bezzeg velem nem viselkedsz úgy! De sebaj, mit is várhatnék.

Odanézz!

Ki az?!

…