Séta misztériumra

Ki vagyol, ki tükörből rám mered? Ki vagyol, ki vakon ordít bennem? Ki vagyol, ki némán belém lát? Ki vagyol, ki annak szemébe mondja, mit hallani akar?

Éjszakákon át kísérsz a setét, emésztő gondolatok tengerén, felkelvén érzem berántottál a habok közé. Nappal az üres, sivár világban kalauzolsz, értelmetlen tömegekben. Bolyongásom során láttatod a kirakatokban, itt vagy, bennem, nem hátrálsz. Hrabal kedvenc állapotában sokszor mélységbe löksz, nem engedsz, hagylak, sodorj e puszta lélektelen sivatagban.

Hitetem, mutatom, érzékeltetem, itt vagyok, igen, vagyok, csak HAGYJATOK!!!

A gyűlölet vezérel sokszor, nem ismerem és nem is akarom tudni azt, ami marasztal, itt tart.

Hitegetsz, sugallod, jobb, könnyebb, egyszerűbb lesz. Mikor, meddig várjak, mikor???? Nincs időm, nincs ok, mely türtőztethetne, nincs…

Ki vagyol, ki tükörből rám mered? Ki vagyol, ki vakon ordít bennem? Ki vagyol, ki némán belém lát? Ki vagyol, ki annak szemébe mondja, mit hallani akar?

forrás: http://www.publicdomainpictures.net/